Barion Pixel

Karácsonyra hangolódva

Recept, nem csak kezdőknek!

Hozzávalók: 5 alapanyag:

Hal, hagyma, őrölt pirospaprika, só és víz

 

Az erősségét a belefőzött, de nem szétdarabolt szárított cseresznyepaprikával lehet
szabályozni úgy, hogy aki erősen szereti, az ezt szétnyomja a tányérjában.

 

Előkészítés:

A jó léhez fejenként fél kg vegyes hal vagy ponty szükséges.

Kilónként egy nagyobb fej vöröshagymát, és egy púpozott evőkanál jó minőségű házi
őrölt pirospaprikát
kell számítanunk. 

 

A főzés mindig szabad tűzön és bográcsban történik.

        A halat irdaljuk, daraboljuk,  előre sózzuk.

        A vöröshagymát apró kockára vágjuk és a bogrács aljára szórjuk.

        Erre rápakoljuk a halszeleteket, melyek 2-3 ujjnyinál ne legyenek
vékonyabbak. Az apróbb halakat csak felébe vágjuk.

 

Nagyon fontos, hogy tisztítás közben a pontynak egy garatszervét a
„méregfogat” ki kell szednünk mivel a lé ettől keserű lesz.

        A halszeletek mellé az összes ehető belsőséget, az úszó hólyagokat
is a bográcsba helyezzük.

 

Miután ez mind megtörtént felöntjük hideg vízzel.

A mennyiség kg-ként 1.2-1.4 liter. Az a szólás mondás járja, hogy
a víz a halat 2-3 ujjnyira lepje el.

Otthonunkban a főzés száraz ártéri tűzifa helyett kereskedelemben
kapható gázégő fejjel is történhet, de az igazi
nagy élmény a dunai homokzátonyon uszadék fával.

 

Miután a bográcsot a tűz fölé akasztottuk, megvárjuk míg
felhabosodik és amikor a habját a forrással kezdi elveszteni, kanalazzuk bele a
fent említett törött paprika mennyiséget. Fontos, hogy ezek után a levet élénk
tűzön folyamatosan forralni kell, fél órán keresztül. Közben kóstolgatjuk, ha
szükséges sót még tehetünk hozzá.

A hagyma és paprika mennyiségre azonban vigyázni kell, mivel ha
túl sok a hagyma akkor nagyon édes lesz és ha túl sok a paprika akkor pedig
keserű. Fél óra intenzív forralás után a lé elkészül, a kimosott hideg tésztára
szedjük és fogyasztható.

A bajai tradíció szerint először a levet esszük sok tésztával,
aztán külön a halat.

 

(Ahány ház, annyi szokás…de a fenti recept a „hagyományos”)